Egyéb kategória, Helytörténet

Tóvidéki kultúrnapok a két világháború között

A szépkenyerűszentmártoni református templom 1925-ben

Az egykori Szolnok-Doboka vármegyéhez (a két világháború között Szamos-megye) tartozó Tóvidéken, 1929-ben Kabdebó Gerőné úrnő (Göcz – Cege), kezdeményezésére megalakult a Tóvidék Közművelődési Szövetség. „Ez a szövetség a test és lélek kultuszát tűzte ki célul s evégett — évenkint más és más faluban — dal- és sportversenyt rendez.”[1] . A mozgalmat a korabeli sajtó kultúrmozgalomnak nevezte el.

A tóvidéki kultúrmozgalom első találkozására 1929-ben került sor, Cegén. A települést a korabeli sajtó a Tóvidék székhelyének nevezete. A rendezvényt második alkalommal 1930 nyarán tartották meg Kékesen, a harmadikat pedig Széken.

Az első évben tizenkét falú ifjúsága mérte össze erejét, a másodikban hat, a harmadikra csökkent a lelkesedés és alig 2 egyesület vett részt a versenyen: a széki és a szépkenyerűszentmártoni „Törekvő Ifjúság “.[2]

1931 – Szék

A Széken megrendezett találkozóra 1931.szeptember 20-án került sor. A megnyitót a református templomban tartották: „Isten tisztelettel kezdődött, ahol Cseh Emil kékesi ref. lelkész prédikált, gyönyörű beszédet mondván a dal vallásos és lelkesítő hatásáról. Isten tisztelet után a házigazda, Csekme Ádám ref. lelkész udvarán kezdetét vette a verseny. A csűrben felállított pódiumon dalosversenyre sorakozott fel előbb a széki dalárda 34 taggal. Karnagy: Kiss Lajos ref. tanitó. Utána a szépkenyerűszentmártoni dalárda 23 taggal állottak ki a pódiumra. Karnagy: Harangozó Dezső ref. tanitó. Mindkét dalárda előbb elénekelte a Tóvidéki Törekvő Ifjúság indulóját, majd Révfy: Valahonnan idehallik… kezdetű dalegyvelegét adta elő kötöttkar gyanánt. Végül közös karban: Erős várunk nekünk az Isten… kezdetű egyházi éneket énekelték el Kiss Lajos karnagy vezetése mellett. A dalok elhangzása után a sportverseny következett, ugyancsak a pap udvarán.”[3]

Az istentisztelet után sor került a vetélkedőre is: kötélhúzásban, magasugrásban, versenyfutásban és távolugrásban mérhették össze erejüket a széki és szépkenyerűszentmártoni fiatalok. Kötélhúzásban és versenyfutásban (Budai András) a székiek, magas- és távolugrásban pedig a szépkenyerűszentmártoniak (Vincze Péter) győztek.

A sportvetélkedők után sor került az ünnepi beszédekre is. Felszólaltak Csekme Adám széki lelkész, dr. Papp Bogdán a Magyar Párt szamosújvári elnöke, Cseh Emil kékesi lelkész, Tárcza Bertalan dalosszövetségi főtitkár és Budai Mihály községi jegyző.

A diszbeszédek után a szamosújvári műkedvelőtársulat előadta a János Vitézt és páratlan nagy sikert arattak.

Az 1931-es kultúrnap utolsó versenyszámai közé tartozott a dalosverseny, amit a szépkenyerűszentmártoniak nyertek meg, illetve a táncverseny, amiben a székiek jeleskedtek.

A vetélkedő győztesei a szépkenyerűszentmártoniak voltak, akik elvihették azt a vándorzászlót, amit még Kabdebó Gerőné készítette az 1929-es Tóvidéki kultúrnap alkalmával. A győztesnek járó vándorzászlót a szépkenyerűszentmártoniak lelkipásztora, Vass István (Tőkés László nagyapja) vette át, ami azt is jelentette, hogy a rendezvény 1932-es kiadását Szépkenyerűszentmártonban szervezték.

A rendezvény hajnalig tartó táncházzal ért véget.

1932 – Szépkenyerűszentmárton

Szépkenyerűszentmárton

Az 1932-es találkozóról ezúttal is a Kolozsváron megjelenő Keleti Újság hasábjaiból értesülünk.  A keleti újság szerint A tóvidéki ifjúság május 17-én tartotta szépkenyerűszentmártoni találkozóját. A találkozón részt vettek a helybéli, illetve széki, feketelaki és bonchidai református dalárdák. Vendégszereplőnek meghívták a magyardécsei „Református Földmíves Énekkart.”  Az elbíráló bizottság elnőke 1932-ben is Tárcza Bertalan (zenei szakíró, zeneszerző, zenepedagógus, szerkesztő) dalos szövetségi főtitkára volt.

A szépkenyerűszentmártoni találkozó Lőrincz János esperes szolgálatával kezdődött, ezt követte a dalárdák versenye, amelyben a szépkenyerűszentmártoniak lettek az elsők (II. Feketelak, III. Bonchida, IV. Szék). A dalárdák versenye után a résztvevők táncversenyben is bizonyították ügyességüket, itt is Szépkenyerűszentmárton fiatalsága lett az első (II. Feketelak, III. Bonchida, IV. Szék).

A sportvetélkedőkre a község sportpályáján (a mostani focipálya) került sor. Magasugrásban Zsoldos István (Szék), súlydobásban Varga Albert (Szépkenyerűszentmárton), versenyugrásban pedig Papp Ferenc (Feketelak) lettek a győztesek. A vetélkedő közönségkedvence, a kötélhúzás 1932-ben sem maradt el, ebben a versenyszámban a feketelakiak ügyeskedtek.

A találkozó győztese ezúttal is Szépkenyerűszentmárton volt, de a versenyszabály előírta, hogy a vándorzászló több mint egy évig nem maradhat egyik településen sem, ezért az elbíráló bizottság Feketelaknak ítélte.

A szépkenyerűszentmártoni műkedvelő társulat, este az iskola egyik tantermében előadta a Vass Istvánné tanítónő által írott népszínművét, A falusi lakodalmat. A Keleti Újság beszámolója alapján megtudjuk, hogy az előadásnak „kitűnő sikere volt”[4]

1933 – Feketelak

Feketelaki református templom

Az 1934-ben Feketelakon sorra kerülő dalosversenyen részt vettek Szépkenyerűszentmárton, Feketelak, Bálványosváralja, Búza és Szék küldöttjei.

 A találkozó istentisztelettel kezdődött, melynek keretén belül a helybéli lelkész megáldotta a kórus zászlóját.

„Istentisztelet után kezdetét vette az öt tóvidéki dalárda versenye a megállapított sorrendben.  Szántó Béla kerületi titkár üdvözölte a dalosokat és megnyitotta a versenyt.” [5]

A dalverseny győztese a szépkenyerűszentmártoni dalárda lett. A többi díjazott: Feketelak (II. hely), Bálványosváralja (III.), Búza (IV.) és Szék (V.).

A dalversenyt követő táncverseny győzteseit nem írja a Keleti Újság, de kiemelt két váraljai táncost, melyeknek nevét nem említette.

A találkozók hagyományos sportversenye sem maradhatott el, de ezeket a győzteseket sem említi a Keleti Újság.

„A díjakat délután dalünnepély keretében Szántó Béla titkár osztotta ki.  Ezután a vándorzászlót, amely a Feketelaki Dalkör birtokában volt, átadták a Búzai Ref.  Dalkarnak, azzal, hogy a jövő évben ez a dalárda rendezze meg a tóvidéki dalosversenyt Búza községben.”[6]

1934 – Búza

Búza – iskola/Foto Gherla

Az 1934-es találkozón részt vettek a búzái, feketelaki, mezőveresegyházi és a szépkenyerűszentmártoni küldöttségek. A rendezvény istentisztelettel kezdődött. Az igét Vásárhelyi János püspökhelyettes hirdette, a nagy tömeg miatt a templom udvarán. Ugyanekkor került sor a Búzái Dalkör új lobogójának áldására is.

„Ezután Valentini Károlyné úrnő, a búzaiak zászlóanyja buzdító szavak kíséretében felkötötte a szalagot s átadta a zászlót Bagaméri Imre zászlótartónak, aki fogadalmat tett a zászló hű őrizetére. Valentini Lencsike Reményik: „A zászlóhoz” c. költeményét szavalta el. A Búzai Dalkör a jeligét énekelte el. Az istentisztelet a gyülekezet énekével ért véget. A díszközgyűlést Vass István lelkész (Szépkenyerűszentmárton), a Tóvidéki Szövetség elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a kiküldötteket s bejelentette a verseny sorrendjét.”[7]

A vetélkedősorozat első versenyszámában a dalárdák mérkőztek meg (mely a szépkenyerűszentmártoniak diszelőadásával kezdődött), a sorrend pedig a következő volt: I. a-díj: Szépkenyerűszentmárton (9.40), I. b-díj: Buza (9.21), II, a-díj: Feketelak (8.56), II. b-díj: Mezöveresegyháza (8.40).

A dalosverseny után következett a szavalóverseny, melynek győztesei Szépkenyerűszentmárton és Feketelak.

„A táncverseny, amelyen magyar táncokat mutattak be, eredménye a következő: I. a-díj: Buza (10) és Szépkenyerűszentmárton (10), I. b-díj: Mezöveresegyháza (9), II, díj: Feketelak (8).”[8]

A vetélkedő utolsó pontja a sportverseny volt, melynek díjazottjai: magasugrás – Szász Ferenc (Búza), távolugrás – Pécsi István (Búza), súlydobás – Balla János (Feketelak), versenyfutás – Papp Ferenc (Feketelak), kötélhúzásban pedig Mezőveresegyháza volt erősebb.

Az 1934-es találkozó győztese Feketelak volt, de a szabály értelmében ők sem tarthatták meg a vándorzászlót, így Vass István lelkész, szövetségi elnök továbbadta Mezőveresegyházának, ezért az 1935-s rendezvény megszervezése rájuk hárult.

A találkozó a búzai műkedvelők előadásával és reggelig tartó táncmulatsággal ért véget.

1935 – Mezőveresegyháza

Mezőveresegyháza/Digitális képearchívum

A tóvidéki találkozók hetedik kiadását a főúttól félreeső Mezőveresegyházán került sor (1935. októberében), ahova nagyszámban látogattak el a tóvidéki települések lakósai is. A dalosversenyen a zsűri elnőke gróf Bethlen Béla egyházmegyei főgondnok volt, tagjai pedig dr. Szász Ferenc és Nits Gyula.  

A rendezvény Lőrincz János esperes szolgálatával kezdődött. Az istentiszteletet 1935-ben is az udvaron tartották meg, a résztvevők nagy létszáma miatt, annak ellenére, hogy október volt.

A megnyitó után zajlott a dalárdák versenye, melynek győztesei a szépkenyerűszentmártoni (karmester Harangozó Dezső volt) és a búzai dalárdák voltak. Ezt követően, hagyományos módon táncversenyre került sor, ahol a búzai táncosok lettek az elsők, akik magyar és székely ruhákban léptek fel. A helyszínen résztvevő Keleti Újság tudósítója kiemelte a búzai lányok szépségét.

A Keleti Újság a szavalóverseny győzteseit is kiemeli: „A szavalóverseny győztesei a következők: Sanmartin (Szépkenyerűszentmárton) községből   Léczfalvy András   és   Harangozó Ilona, Búza-ból (Búza) Eke Ilus és Simon József, Strugureni (Mezőveresegyháza) községből Orbán János G. és Szakács Erzsébet.  Lac- ról (Feketelak) Balla József és Vincze Anna.”[9]

A sajtó beszámolója nem említi a sportvetélkedőket, így könnyen megtörténhetett, hogy abban az évben ez a versenyprogram elmaradt.

Az eredményhirdetésen felszólalt dr Szász Ferenc is, aki a kolozsvári Minerva Irodalmi és Nyomdai RT. képviselője volt. Továbbá jutalomkönyveket osztott ki   a   győztes   dalárdáknak és a nyertes szavalóknak.  Beszédében kiemelte milyen fontos szerepet játszik a Tóvidék Közművelődési Szövetség a magyarság megmaradásában.

A tóvidéki kultúrnap 1935-ben is hajnalig tartotó táncmulatsággal ért véget.

A tóvidéki találkozók további sorsáról sajnos nem tudok, a Keleti Újság hasábjai nem említik többet meg. A többi sajtótermékek elemzésére pedig még nem jutott időm. Amennyire sikerül átnézni őket és további információ birtokába kerülők frissítem a cikket.   

***

2018 – Szépkenyerűszentmárton

Tóvidéki találkozó 2018-ban

2018. augusztus 11-én Orbán Tibor, szépkenyerűszentmártoni lelkipásztor kezdeményezésére felelevenítették a tóvidéki találkozók hagyományát. Helyszíne Szépkenyerűszentmárton volt, ahol több tóvidéki település képviseltette magát.

A rendezvény úrvacsorával egybekötött istentisztelettel kezdődött, amin jelen volt Tőkés László egykori püspök és európai parlamenti képviselő és családja, valamint Wass-Tarjányi Zsuzsanna, cegei grófnő és férje Tondolo Gino.

         Az istentiszteletet közös ebéd követte, amikor a falu apraja nagyja, az elszármazottak, vendégek és meghívottak közösen fogyasztották el az ebédet, a település kultúrotthonában.

        Ebéd után felléptek a vajdakamarási hagyományőrző néptáncosok, Füstős János, feketelaki táncos, valamint a szépkenyerűszentmártoni vegyes kórus.

    A találkozó hajnalig tartó mulatsággal végződött.

U.I. A megújult hagyomány folytatásáról nincs tudomásom.

A cikk nem szerepel az Iskolai Magazin legújabb számában, de bátran kattints/kattintsanak a linkre és olvassák el a legújabb számot mely izgalamas cikkeket tartlamaz.

http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/10/4.-szam.pdf

  • [1] Keleti Újság, 1931. május 20, 12. oldal
  • [2] Keleti Újság, 1931. szeptember 29, 10. oldal
  • [3] U.O.
  • [4] Keleti Újság, 1932. május 22, 8. oldal
  • [5] Keleti Újság, 1933. június 11, 9. oldal
  • [6] U.O.
  • [7] Keleti Újság, 1934. május 20, 12. oldal
  • [8] U.O.
  • [9] Keleti Újság, 1935. október 30, 5. oldal

Leave a Reply