Épített örökség, Helytörténet, Magyar történelem

Szamosújvár postája

posta
Balta ház / fotó: Riti József Attila (2013)

Az örmény város alapítása után megkezdődik az egyházi és civil intézmények megszervezése. Így megszervezik a városi tanácsot, megjelennek az első iskolák, felépülnek az első templomok is. Postára azonban kilenc évtizedig várni kellett.

Az első postahivatal alig 1793. január 24-én nyílt meg Balta Emanuel házában, a Fő tér közelében, a mostani Örmény (Armenească) utcában, ami ritkaságnak számított abban az időben, ugyanis az országban kevés helyen volt posta, szervezett postarendszerről is alig beszélhetünk. A leveleket, csomagokat, szállítmányokat megbízható és gyors személyekre, futárokra bízták. Így történt ez Szamosújváron is, ezt a helyzetet kívánták orvosolni a posta megszervezésével.

A város első postamestere Dániel Miklós volt, tudjuk meg ezt a Szongott Kristóf által írt és kiadott Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900. II. kötetéből. Dániel Miklósról és a szamosújvári postaállomásról a következőket írja a főkormányszék 703/1793 rendelete: „„Mivel a mostani hadi költségek Kolozsvár és Deés között Szamos újváron felállítandó posta-statiot aerarialis költségen felállítani nem engedik, de mindazonáltal egy odavaló Dániel Miklós nevezetű civis arra ajánlotta magát, hogy az hadakozásnak végéig azon posta-statiot maga erején felállítani és administrálni akarja…”[1] Pontosabban azt jelenti, hogy a postahivatalt nem az állam, hanem Dániel Miklós állította fel és működtette saját költségén.

Dániel kezdeményezése dicséretesnek mondható, de igazi postáról még sem beszélhetünk, mert ritkán járt a postakocsi (havonta egyszer), emiatt több esetben is alkalmazták a korábbi gyakorlatot, mely szerint mindenki saját maga oldotta meg a küldeménye vagy levele elszállítását. A kezdeti viszontagságnak ellenére mindenképp előrelépés volt, a korábbi helyzethez képest.

Két évre volt szükség, hogy igazi postaállomást alakítsanak ki Szamosújváron, 1795-ben már olyan posta működött a városban, mely a korábbinál sokkal gyakrabban fogadott és küldött postakocsit, az ország különböző pontjaiba.

Egy évvel később, 1796-ban az erdélyi kancellária közbenjárása következtében Balta Emánuel, Bécstől elnyerte a postamesteri címet. Kérésében a következőkkel érvelt: „Házam van a város közepén; mint bíró és a magistratusnak régi tagja hasznos szolgálatot tettem a városnak. Bécs, ján. 15. 1790. Balta Emanuel.“[2]

A postát egészen 1823-ig üzemeltette Balta Emánuel, amikor 7 ezer forintért eladta Márkovics Bogdánnak, aki továbbadta Novák Mártonnak. Az utóbbitól vette meg Zakariás István, akitől női ágon örökölte idősebb Temesvári István, majd pedig a 20. század elején ifj. Temesvári István, aki működtette is abban az időben amikor Szongott Kristóf monográfiájának második kötetét publikálta. Az utóbbi szerint Temesvári jó vezetője volt az intézménynek hiszen: „a mi minta-postamesterünk, ki szükséges, nélkülözhetlen irodalmi munkásságával a posta-szakirodalmat gazdagítja. A posta-épület berendezése is, mely sajátját képezi, a vidéki városok között, ritkaság-számba megy. . .”[3]

Riti József Attila


[1] SZONGOTH KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, II. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1901, 213. o

[2] UO, 214. o

[3] UO

Leave a Reply