Egyéb kategória, Helytörténet

Magyar Állami Királyi Főgimnázium

Az egykori Magyar Állami Királyi Főgimnázium épülete

A középiskolákról szóló 1883. évi XXX. törvénycikk és Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter 1890-es szamosújvári látogatásától fellelkesedve a szamosújvári képviselő testület közgyűlésé, 1892. szeptember 10-én döntött arról, hogy a város által működtetett örmény-katolikus algimnáziumot főgimnáziummá egészíti ki és állami ellátásba helyezi.

1894. december 17-én az oktatási minisztérium jóváhagyása következtében a kibővített gimnázium az állam kezébe került. Az intézmény első igazgatója Dr. Mártonfi Lajos lett. Az örmény gimnázium egykori tanárai közül többet átvett az állam. Ezek a következők voltak: Dr. Mártonfi Lajos, Novák Antal, Novák Gerő, Páll Bogdán és Szongott Kristóf.

A főgimnázium új és impozáns épületének a felépítését Alpár Ignácz tervei szerint kezdték meg, 1896 tavaszán és őszire már be is fedték. Az új görög stílusban felemelt épületbe 1897 őszén költözött be a középiskola.

Az épület látványterve

Az új gimnázium a város és a térség művelődési és oktatási életének fő mozgatórugója lett. Magas kulturális tudassál rendelkező diákok kerültek ki padjai közül, melyek Szamosújvár és a Mezőség különböző településeiből származtak, majd kamatoztatták tudásukat a világ különböző pontjaiban. Ilyenek voltak Bányai Elemér író, Tellmann József lapszerkesztő és közíró, meg sokan mások.

Az első világháború kitörése a gimnázium diákjait is lázba hozta, mint ahogy az kiderül a Szamosújvári Magyar Királyi Állami Főgimnázium 21. értesítőjéből. Az említett dokumentumból az is kiderült, hogy a gimnázium felső osztályainak diákjai annyira lelkesedtek, hogy testületileg jelentkeztek volna katonának, de az intézmény tanárjai lebeszélték őket.  A lelkesedés, ami a diákokat hatalmába kerítette abban is megnyilvánult, hogy pénzt gyűjtöttek a hadsereg számára, valamint szabadidőjüket közmunkával és gyűjtéssel töltötték.

A háború kitörése miatt elrendelt általános mozgósítás az iskola életét is felbolygatták, ugyanis négy tanárt és két kisegítő személyzetet is besoroztak. A besorozott tanárok: Majoros Béla, aki a déli fronton szolgált, a 32. gyalogezrednél és főhadnagyi rangot kapott, Csinády Gábor, aki északon harcolt az 50. gyalogezredben, az oroszok ellen, zászlósi rangban, de 1915. október 20-án fogságba esett, Kollár János kezdetben zászlós, majd hadnaggyá léptették elő a 32/III. hadtáp zászlóalj kötelékeiben, északon harcolt az oroszok ellen, de a bukovinai harcokban, 1914 novemberében orosz fogságba esett és Vámos Sándor, aki a déli frontvonalon a 33. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot. Az általános mozgósítás másik két áldozata Karácsony Mihály és Murádin János iskolaszolgák voltak. Mindketten északon harcoltak. Az első orosz fogságba esett, a második pedig a katonai szolgálat miatt megbetegedett. 

A besorolások a diákokat is értintették. Az 1914-1915. tanévben két diákot soroltak be, 1915-1916. tanévben már 37 diák vonult hadba, 1916-1917. iskolai évben 15 diákból lett katona, az 1917-1918. tanévben pedig 26 tanulót soroztak be honvédnak.

A háború miatt megváltozott iskola élete az oktatásra is rányomta a bélyegét. A tanárok az oktatási folyamatban, ahol tehették kiemelték a háborúval kapcsolatos vonatkozásokat. A legtöbb tantárgy esetében háborús tárgyú írásbeli dolgozatokat írattak a diákokkal.

Az idő múlásával a háborús lelkesedés egyre csökkent. A tanárok sikertelenül próbálták helyettesíteni a meglazult családi figyelmet. A sokféle gyűjtés és hadi jótékonyság elvonta a diákok figyelmét az iskolától melynek következtében egyre romlott a fegyelem és a szorgalom. A szorgalom és a fegyelem romlásához hozzájárult az általános drágulás miatt bekövetkezett szűkös élelmezés is. A nem megfelelő lakáskörülmény sem tett jót a tanulók iskolai előremenetelében.

Az 1916-1917-es tanév a háború miatt rövidre sikerült. Szeptember helyett alig októberben kezdhették meg a tanítást és május 19-én le kellett zárják a tanévet, mert katonai korházzá alakítottak a főgimnázium épületét. A katonakorházat 1917 augusztusában számolták fel és szeptemberben, rendes időben megkezdődhetett a tanév.

1918 decemberében bekövetkezett változások az iskola életét is megzavarták. A magyar gimnázium leépítése lépcsőzetesen történt. Az iskolában kötelezővé tették a román nyelv és irodalom oktatását, 1918. december 17-én, majd pedig teljesen bezárták, így próbálták megakadályozni a magyar nyelv és kultúra terjesztését a városban.

A nagyszebeni Kormányzó Tanács 1919. február 18.-án kiadott 931. számú rendelet alapján a dési román főispáni hivatal, 1919. június 5.-én kiadott 2961. számú magyar nyelvű rendeletében felhívta a gimnázium tanárjait, hogy nyolc napon belül döntsék el, ha leteszik a román állam iránti hűségesküt vagy nem. Dömötör János gimnáziumi igazgató a tantestület elé terjesztette a felhívást. Az 1919. június 15-án tartott tantestületi ülésen dr. Nicora Ioan, román tanár volt az egyedüli tantestületi tag, amely hajlandó volt letenni a hűségesküt.

A hűségeskü letételének megtagadása következtében a tanári kart lemondatnak tekintették, az iskolát pedig a Kormányzó Tanács megszüntette. A megszüntetett tanintézmény helyébe állami román tanítóképzőt akartak létrehozni, de a város román közigazgatása és a románság kérésére román nyelvű főgimnáziumot hoztak létre. Az újonnan alapított intézmény megbízott igazgatója dr. Precup Emil, naszódi származású tanár lett. A román nyelvű tanítás pedig 1919. október 10-én kezdődött. Ezt követően, 1919. október 16-án megkezdődött az a folyamat melynek következtében az egykori igazgató, Dömötör János kénytelen volt átadni az egykori magyar főgimnázium leltárát az újonnan létesített román tannyelvű tanintézménynek.

Riti József Attila

A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvssák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:

http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/10/4.-szam.pdf

Leave a Reply