Egyéb kategória, Épített örökség, Magyar történelem

Az Állami Polgári Leányiskola rövid története –1910-1911 és 1911-1912-es tanévek

leányiskola

Amint korában írtam, több részben közlöm a Szamosújvári Állami Polgári Leányiskola történetét.

Az intézmény történetének megírásának tavaly ősszel kezdtem neki, de még nem fejeztem be, részben az adatok hiányossága miatt, részben azért, mert nem volt rá időm, illetve nem tudtam még feldolgozni a nyers adatokat.

A cikk első két részét a cikk alatti linkekre kattintva olvashatja el.

Az iskola első évei

Az első polgári leányiskola Domokos Károly igazgatása alatt nyílt meg 1898-ban. Az intézmény, mely csak pár évig működött és egy magánkezdeményezés volt. Talán ez volt rövid életének oka.

1901 szeptemberében megnyílt az Állami Polgári Leányiskola, ezt követően a magán polgári iskola megszűnt. Első székhelye a város által biztosított Láncosháznak is nevezett Lászlóffy-ház. Kezdetben egy osztálya és két tanerője volt a tanintézménynek: Domonkos Károlyné Solti Mária és Kepri Juliska. Első igazgatója Domokos Károly felesége volt, Solti Mária volt.

1902 augusztusában a polgári leányiskola a Felső Posta utcai (ma Dragos Voda utca) elemi leányiskola emeletére költözött. Rövid ideig (1902. július 2 és 1902 augusztusa között) az iskola egyik igazgatója, a Szolnok-Doboka Monographiája szerzője, Kádár József tanár volt.[1] Kádár rövid igazgatósága után, 1902 augusztusától Vukovits Márta lett a tanintézmény vezetője.

Nem kaptam információt arra vonatkozólag, hogy meddig tartott Vukovits Mária igazgatósága, de az 1907-1909-es tanévben már Zöld Sándor volt az igazgató, aki egészen a trianoni fordulatig töltötte be ezt a tisztséget.

1910-1911-es tanév

            Az 1910 – 1911-es tanévben ünnepelte az iskola fennállásának tízedik évfolyamát, ezért az évzáró ünnepélyesebbre sikerült, mint a korábbi években. Az ünnepélyt a Korona szálloda dísztermében szervezték és részt vettek rajta a város és a vármegye elöljáróságai, az iskolai és vármegyei tanfelügyelők, de még a környék több földbirtokosa is. Az eseményről a szamosújvári és a dési sajtó is tudósított.

1911-1912-es tanév

            Az 1911-1912-es tanévnek 140 diákja volt, ebből 130 rendes, 9 magántanuló és 8-an pedig a kézimunka tanfolyam tanulói voltak. Az összes diák közül 46-on volt vidéki. A tanév végére összesen 13 diák különböző okok miatt kimaradt az iskolából.

            Iskolakezdésre enyhült a skarlátjárvány, így szeptember 7-én normál körülmények között tarthatták meg az évnyitót.

            Az említett tanévben több változás is volt a tantestületben, Beliczayné Szenkovich Annát saját kérésére, öt évnyi tanítás után, áthelyezték a dicsőszentmártoni állami polgári leányiskolához (valószínű óda költözött családjával), helyébe pedig Ábrahám Margitot helyezték át, a nagyenyedi polgári leányiskolától. Továbbá a női kézimunka tanfolyam helyettes tanárát, Kovacevic Vitát pedig segédtanárrá léptették elő, Berán János karmester továbbá is betanító tanárként közreműködött az iskolával.

            A szokásos iskolalátogatások ezúttal sem maradhattak el, Pallos Albert kolozsvári állami polgári leányiskolai igazgató és miniszteri megbízott látógató, illetve Gönczi Ferenc Szolnok-Doboka vármegyei királyi tanfelügyelő ezúttal is megjelentek és kiemelték az iskola kiváló eredményeit, illetve szakszerű vezetését.

            A diákok fegyelme és magaviselete továbbá is jó volt, habár az 1911-1912-es tanév értesítője megemlítette, hogy volt egy-két diák, akinek magaviselete nem volt a legmegfelelőbb.

            A skarlátjárvány megszünése ellenére a diákok és a tanárok egészsége nem volt a legmegfelelőbb, az értesítés nem említ betegségeket, csak az írja, hogy „fordultak elő kisebb múló bajok”[1], majd azt is megemlíti, hogy az egyik első osztályos (ma V. osztály) diák, Ajtai Mária életét vesztette, de nem említi milyen okból.

            Az említett időszakban az iskola 1 Monarch írógépet, tanszereket és könyveket vásárolt a szertárak és a diák- ill. a tanári könyvtár számára.

            Az 1911-1912-es tanévben harminc diák Grabowieczkyné Bod Gizella és Kovacevic Vita tanárok vezetésével ellátogattak Kolozsvárra, ahol a város nevezetességei mellett dr. Floris Áron budapesti rajztanár kiállítását is tanulmányozták.

            A tanítás rendes időben, záróvizsgákkal ért véget 1910. június 15-én. A záróünnepségre pár nappal később, június 23-án került sor a városi Vigadó nagytermében. Az ünnepségen tartalmas előadást tartottak a diákok, majd a díjazás után az igazgató díszbeszéde zárta a tanévet.

            Ahogy fentebb említettem a közoktatási minisztérium és a városi tanács támogatásával az 1911-1912-es tanévtől kezdődően sikerült, egy bérelt házban bentlakást létesíteni 20-24 jól tanuló és jó magaviseletű vidéki leány számára. Mivel a bentlakás nem oldotta meg az összes vidéki diák elszállásolását, az iskola a városi elöljáróságok segítségével albérletbe helyezték el a többi lányt.

            A bentlakásban elszállásolt diákok 10 hónapon keresztül havi 40 koronát fizettek. A fizetség fejében tartalmas ellátást kaptak.

A bentlakók számára különböző programokat szerveztek, mint például ingyenes német és francia nyelvleckéket, illetve zongoraórákat.


[1] Szamosújvári m. kir. állami polgári leányiskola VII. értesítője az 1911-1912-es tanévről, Szamosújvár, 1912, Anka Sándor Nyomdai Műintézet, 5-6. o

Leave a Reply