Egyéb kategória, Helytörténet, Magyar történelem

Az 1942-es Reményik emlékest Szamosújváron

Reményik Sándor
Reményik Sándor / fotó: Joánovics testvérek – EMKE

            Két és fél honappal Reményik Sándor halála után a széki református egyházmegyei leikészegyesület Reményik emlékestet szervezett Szamosújvárott, a Korona szálló dísztermében. A műsort Veress László konferálta, a szervezésért pedig Szőts Béla ipartestületi lelkészt felelt. Az emlékestről, amin többek között Nyírő József író is részt vett, az Ellenzék napilap és a Kiáltó Szó folyóirat is tudósítottak.

            Az eseményt a lelkészegyesület elnöke, a szabadkai születésű Kozma Tibor, református lelkész és egyházi író nyitotta meg. Erről így írt a Kiáltó Szó című folyóirat: „minden felekezeti különbségen túl munkálkodó hítre, magyarságra és műveltségre mutatót rá Kozma Tibor. bevezetőjében, és mintha ebből az egészséges, töretlen, hívő magyar életből valósult volna meg egy darab az egész estélyen, ahol a magyar lélek áldott ünneplése ment végbe.”[1]

            A bevezető után Járosi Andor evangélikus lelkész, teológiai tanár és író olvasta fel egyik írását, melynek címe Reményik az ember volt. Őt követte dr. Tavaszy Sándor református püspökhelyettes, filozofikus író és egyetemi tanár, aki előadásában bemutatta Reményik Sándor életrajzát. Ezt követően Nyírő József író „beszélt a Reményikkel való vándorlásairól”[2], majd pedig „Bokor Erzsébet és Nits Gyula (szamosújvári patikus) művészi énekszámmal, Kozma Tiborné, Bányai Ferenc és Lám Leó (szerkesztő, tanár, műfordító) hatásosan előadott Reményik-versekkel szerepelt. Herédv Szabó Imre (nótaszerző) és Szabó Éva, valamint a Hídvégi Ernő (színész, színigazgató, színházi rendező.) által vezényelt kamarazenekar művészi zeneszámokkal működött közre.”[3]

            A Kiáltó Szó tudósításából azt is megtudjuk, hogy hosszúra sikeredett az emlékest, de a hallgatóság: „a legnagyobb figyelemmel és Reményik szelleméhez méltó megilletődött csenddel adózott annak a léleknek, amely az estélyen újból megszólalt, hogy hit, magyarság, műveltség megtalálják az az utat és azt a mindennél szorosabb összefüggést, amely egészséges magyar életünknek egyetlen alapja lehet. Ennek a magyar életnek megtestesítője, halk szavú álmodója és harsonázó hírnöké Reményik Sándor”[4]

* Járosi Andort 1944 őszén az Erdélybe bevonuló szovjet csapatok Magnyitogorszkba (az Ural hegység lábánál) vitték fogságba. Ott is halt meg 1944 karácsonyán és tömegsírba temették. Kádár Imre és Tamási Áron írók eredménytelenül próbáltak közbenjárni az érdekében.

Riti József Attila


[1] Kiáltó Szó, 1942 januári lapszám

[2] Ellenzék napilap, LXIII évfolyam, 8. szám (1942. január 12)

[3] U.O.

[4] Kiáltó Szó, 1942 januári lapszám

Leave a Reply