Egyéb kategória, Épített örökség, Helytörténet, Magyar történelem

Állami Polgári Leányiskola rövid története – 1912-1913-as tanév

Polgári Leányiskola

Amint korában írtam, több részben közlöm a Szamosújvári Állami Polgári Leányiskola történetét.

Az intézmény történetének megírásának tavaly ősszel kezdtem neki, de még nem fejeztem be, részben az adatok hiányossága miatt, részben azért, mert nem volt rá időm, illetve nem tudtam még feldolgozni a nyers adatokat.

A cikk első három részét a cikk alatti linkekre kattintva olvashatja el.

Az iskola első évei

Az első polgári leányiskola Domokos Károly igazgatása alatt nyílt meg 1898-ban. Az intézmény, mely csak pár évig működött és egy magánkezdeményezés volt. Talán ez volt rövid életének oka.

1901 szeptemberében megnyílt az Állami Polgári Leányiskola, ezt követően a magán polgári iskola megszűnt. Első székhelye a város által biztosított Láncosháznak is nevezett Lászlóffy-ház. Kezdetben egy osztálya és két tanerője volt a tanintézménynek: Domonkos Károlyné Solti Mária és Kepri Juliska. Első igazgatója Domokos Károly felesége volt, Solti Mária volt.

1902 augusztusában a polgári leányiskola a Felső Posta utcai (ma Dragos Voda utca) elemi leányiskola emeletére költözött. Rövid ideig (1902. július 2 és 1902 augusztusa között) az iskola egyik igazgatója, a Szolnok-Doboka Monographiája szerzője, Kádár József tanár volt.[1] Kádár rövid igazgatósága után, 1902 augusztusától Vukovits Márta lett a tanintézmény vezetője.

Nem kaptam információt arra vonatkozólag, hogy meddig tartott Vukovits Mária igazgatósága, de az 1907-1909-es tanévben már Zöld Sándor volt az igazgató, aki egészen a trianoni fordulatig töltötte be ezt a tisztséget.

1912-1913-as tanév

Az 1912-1913-as tanévben az iskolának 145 rendes és 12 magántanulója volt (23-mal több mint előző évben).

Akárcsak az előző években a tanév ezúttal is szeptember 7-én kezdődött, de az első tanítási nap szeptember 9-e esett.

Az említett tanévben is volt személyzetcsere az iskolában, a Közoktatási Minisztérium Kovacevic Vita segédtanárt, a kézimunka tanfolyam vezetőjét áthelyezte a csongrádi polgári leányiskolához. Nincs adat arról, hogy az érintett személy kérte, vagy a minisztérium döntőt ekképpen. Továbbá az iskola támogatásával, 1912 augusztusában Vukokovits Márta a marburgi egyetemen tökéletesítette a német nyelv tanításának a módszereit. 1913 márciusában Vukovits Márta megbetegedett és az iskola beleegyezésével a tanév végéig betegszabadságra ment, helyettesítője Orosz Ilona okleveles polgári iskolai tanító lett. Végül az iskola vezetősége belegyezett, hogy Duha Mária tanárjelölt, gyakorlati évét ebben az iskolában töltse le. Ugyancsak a személyzetcseréhez említhetjük, hogy Gönczi Ferenc Szolnok-Doboka vármegyei királyi tanfelügyelő áthelyezését kérte Somogy vármegyébe, helyét Kehrer Károly Arad vármegyei segédtanfelügyelő vette át.

Az iskola diákjainak fegyelme továbbra is jó volt, akárcsak az előző években. Mindez továbbra is a tantestületnek köszönhető, amely szigorúan őrködött a tanulók erkölcsős magaviselete felett.

A diákok és tanárok egészsége továbbra sem volt megfelelő, de ezúttal sem említ betegségeket az iskolai értesítő, csak kisebb múló bajokat. Halálesetről az 1912-1913-as évkönyv is beszámol, ugyancsak egy első osztályos tanuló, árvaházi növendék, Székely Írén lett az áldozat.

Az ünnepélyek, hangversenyek és az önképző kör továbbra is kiemelt szerepet játszottak az iskola életében.

A tanulmányi utazások közül az 1912-1913-as tanév értesítője kiemeli a kolozsvári Nemzeti Szinház előadásain való részvételt, illetve a dési sóbányában tett látogatást, majd megemlíti, hogy a diákok több alkalommal vettek részt felolvasáson, a szamosújvári Urániában.

 A bentlakás továbbra is 20 diákkal működött, de már havi 45 koronát kellett fizessenek (az előző évben 40-t) a bentlakó diákok. Az összeg minden esetben változatlan volt, még akkor sem, ha szünidő volt, vagy a diák valamilyen ok miatt hiányzott az iskolából.[1]

A bentlakás személyzete a következő volt: Zöld Sándor (pénzügyi vezető), Zöld Sándorné (igazgató, német és francia nyelvoktatás), özv. Váradi Lajosné (felügyelte a bentlakás háztartását és a bentlakók gondozását), dr. Fogolyán Gyula (városi főorvos), valamint egy szakácsnő, egy konyhalány és egy szobalány.

Érdekességként elmondható, hogy az egyik bentlakó diák, Gyulai Ilona budapesti volt, egy másik pedig, Vashegyi Valéria pedig a Gyömör-megyei Jósváról (ma Szlovákia, Besztercebánya mellett) származott.

Tantestület:

1907-1908

  1. Zöld Sándor – igazgató és matematika tanár
  2. Domokosné Solti Mária – magyar nyelv és irodalomtörténet tanár
  3. Grabowieczkyné Bod Gizella – kézimunka, rajz, földrajz és gazdaságtan tanár
  4. Szenkovich Anna – német – magyar szakos tanár
  5. Tell Margit – történelem – földrajz szakos tanár
  6. Vukovits Marta – német és természetrajz szakos tanár
  7. Grabowieczky Leon – művészeti rajz szakos tanár
  8. Kapatan Marton – örmény-, római- és görög-katolikus hittantanár
  9. Kovács Akós – református lelkész, valamint református hittantanár
  10. Hirsch József – izraelita hittantanár
  11. Zöld Sándorné – francia szakos tanár (betanító tanár)
  12. Berán János – zongoratanár (betanító tanár)

1909-1910

  1. Zöld Sándor – igazgató és matematika tanár
  2. Domokosné Solti Mária – magyar nyelv és irodalomtörténet tanár
  3. Grabowieczkyné Bod Gizella – kézimunka, rajz, földrajz és gazdaságtan tanár
  4. Beliczayné Szenkovich Anna – német – magyar szakos tanár
  5. Morariuné Tell Margit – történelem – földrajz szakos tanár
  6. Vukovits Marta – német és természetrajz szakos tanár
  7. Kapatan Marton – örmény-, római-katolikus hittantanár
  8. Kovács Akós – református lelkész, valamint református hittantanár
  9. Hirsch József – izraelita hittantanár
  10. Morariu Tivadar – görög-katolikus lelkész és görög-katolikus hittantanár.
  11. Zöld Sándorné – francia szakos tanár (betanító tanár)
  12. Berán János – zongoratanár (betanító tanár)

A női kézimunka tanfolyamon Kovacevic Vita tanított fehérnemű szabást, varrást, hímzést és rajzot. Ő volt a tanfolyam főnöke is.

1911-1912

1.         Zöld Sándor – igazgató és matematika tanár

2.         Domokosné Solti Mária – magyar nyelv és irodalomtörténet tanár

3.         Grabowieczkyné Bod Gizella – kézimunka, rajz, földrajz és gazdaságtan tanár

4.         Ábrahám Margit – német szakos tanár, de a testgyakorlatot is tanította

5.         Morariuné Tell Margit – történelem – földrajz szakos tanár

6.         Vukovits Marta – német és természetrajz szakos tanár

7.       Kovacevic Vita – tanított fehérnemű szabást, varrást, hímzést és rajzot. Ő volt a tanfolyam főnöke is.

8.         Kapatan Marton – örmény-, római-katolikus hittantanár

9.         Kovács Akós – református lelkész, valamint református hittantanár

11.       Hirsch József – izraelita hittantanár

12.       Vidican György – görög-katolikus lelkész és görög-katolikus hittantanár.

13.       Hangó Gábor – ortodox lelkész és hittantanár

14.       Zöld Sándorné – francia szakos tanár (betanító tanár)

15.       Berán János – zongoratanár (betanító tanár)

1912-1913

1.         Zöld Sándor – igazgató és matematika tanár

2.         Domokosné Solti Mária – magyar nyelv és irodalomtörténet tanár

3.         Grabowieczkyné Bod Gizella – kézimunka, rajz, földrajz és gazdaságtan tanár

4.         Ábrahám Margit – német szakos tanár, de a testgyakorlatot is tanította

5.         Morariuné Tell Margit – történelem – földrajz szakos tanár

6.         Vukovits Marta – német és természetrajz szakos tanár (betegége miatt 1913 márciusa és júniusa között Orosz Ilona helyettesítette)

7.         Kapatan Marton – örmény-, római-katolikus hittantanár

8.         Kovács Akós – református lelkész, valamint református hittantanár

9.         Hirsch József – izraelita hittantanár

10.       Vidican György – görög-katolikus lelkész és görög-katolikus hittantanár.

11.       Duha Mára – gyakorló tanárjelölt

11.       Zöld Sándorné – francia szakos tanár (betanító tanár)

12.       Berán János – zongoratanár (betanító tanár)


[1] Szamosújvári m. kir. állami polgári leányiskola V. értesítője az 1912-1913-as tanévről, Szamosújvár, 1913, Todorán Endre „Auróra” nyomdája, 12. o

A sorozat többi része elolvasható az alábbi linkeken:

Leave a Reply