Egyéb kategória, Életrajzok, Interjúk:

Ábránfalvi ifj. Ugron Gábor dédunokája: Ábránfalvi Ugron Bélával

1. Családja egyik legrégebbi székely arisztokratacsalád. Megkérem, vázolja fel családja történetét!

Az Ugronok nem igazi arisztokraták, csak a protokoll bevette őket a királyi ültetési rendbe. A primorok (a Székelyeknél a Ugronok primorok voltak) a bárok és a grófok közé ültették őket (tehát kicsit több mint báró, de mégsem gróf). Akartak gazsulálni (hízelegni) a székelyeknek, mert annyira rühelltük őket látni, hogy mindig is trónfosztók voltunk, az őseim mind azok voltak kivéve a nagyapámat. Nagy legitimista volt az Ugron Gábor nagyapám, de ő talán azért, mert Horthy Miklóst kiszolgálta végig, de kvázi rivalizált vele, mert esélyes volt arra, hogy ő legyen a kormányzó. Azért nem lett mert túl fiatal volt akkor. A székely hagyomány szerint rabonbánok származékának tartják magukat, a rabonbánok között volt Ugron is. A mostani kutatások egyre több helyen is említik az Ugron rabonbánt. Írásban a Hunyadi János kormányzóságának az aláírói között szerepelt az első Ugron, de ezt nem lehet tudni, hogy ez most a székelyföldi Ugron volt-e, vagy S mogyban volt a Torovai Ugronoknak is egy családja, aki ugyanúgy lehetett Erdélyből oda származott. A Tihanyi alapítólevélben szerepel egy mondat, hogy a határ a Dunánál az Ugronok birtokáig tart. A legális családtörténet szerint az 1400-as évek elején szerepelt egy Ugron Pál, de az már Ábránfalván ahonnan mi is az előnevünket kaptuk.

2. Hogyan ismerte meg családja múltját?

Onnan, hogy anyánk belénk verte, sokat mesélt róla. Ő Bánffy lány volt, Bánffy Miklósnak a negyedfokú unokatestvére volt. Az érdekesség az, hogy a Miklós elvette a húgomat feleségül, tehát szegről végről rokonok, de hála Istennek ez nem látszik a családon. Anyám szilágyságinak mondja magát, Szilágynagyfaluban szerettek a legjobban lenni. Mezőzáhon éltek, de anyja korán meghalt a tífusz vagy kolerajárványban, már nem tudom, amikor édesanyám két és fél éves, testvére pedig hat hónapos volt. Akkor gyakorlatilag ők félárván maradtak. Az apjuk depressziós lett, de hiába kezelték, „használhatatlan” volt. Anyámékat a Bánffy nagybátyai nevelték, de hivatalos gyámjuk az a Bánffy nagyapa volt.

3. Milyen középiskolás volt Ugron Béla?

Én bencés diák voltam, Bakonybélben nőtünk fel.  Bakonybél az egy bencés apátság volt, együtt alapították a Pannonhalmával, Tihannyal. Az volt a szerencse, hogy az apátságot államosították és az apácáknak is szétszórták. A bencésektől is elvették az iskoláikat, csak két iskolát hagytak meg nekik. A tanárok egy részét kirakták itt plébánosnak, így kapott Bakonybél is egy bencés plébánost és így volt a kapcsolat Pannonhalmával. Máshova nem is vettek volna fel hivatalosan gimnáziumba, mivel apám a börtönben volt.

Most amikor vannak ezek az érettségi találkozók, ilyen öreg fejjel és visszaemlékeznek, és emlegettek fel olyan dolgokat, amiből az derül ki, hogy én egy fenegyerek lehettem. Olyanokat mondanak, hogy kijöttünk a kollégiumból, hogy játszottuk át a papokat, hogy mentünk a lányokhoz. De jó dolgok is voltak, például, hogyan szereztem nekik munkát. Ilyen nyüzsgő szervező, hangadó az osztályban lehettem. Nem voltam extra jó tanuló, de voltak tárgyak, amiből harcoltam elégségesért, de a latintanárom azt mondta nekem egyszer, hogy ezeket az úri fattyakat sose szerette. A nagy dolog az a humán műveltség volt, amit adott nekünk a római kultúrából. Sportoltam, kézilabdáztam, azt szerettem a legjobban, kosaraztunk is. A tanárunkkal jártunk túrázni, kirándulni, sziklát mászni. Az első csoportban voltam benne, akikkel így foglalkozott. Ő maga is sziklamászó volt. ’56 után leültették, mert a testnevelési főiskolán ő volt az ottani Forradalmi Bizottság elnöke. Amikor kiszabadult, akkor Pannonhalmára került. Szerettem gyerekkoromban Bakonybélben sízni is. Versenyszerűen ő tanított minket sízni és a száraz edzések az erdőben való futás voltak. Ez alapozta meg bennem azt, hogy később tájékozódási futó legyek. Az egyik legjobb ered ményem, amire büszke voltam az akkor volt, amikor a Monspart Saroltáék voltak világbajnokok. Akkor volt egy főiskolás bajnokság Magyarországon, az Univerziádé, én pedig a hatodik, pontszerző lettem.

4. Az arisztokraták nagyrésze Magyarországra, egyesek pedig nyugatra költözött. Az ön családja miért Magyarországot választotta, hiszen ott is kommunizmus volt?

Ugron Gábor nagyapám 1918-ban rövid ideig két kormányban is miniszter volt, de utána Erdély kormánybiztosa lett, ezért, ha Trianon után itt maradt fölakasztják. Apám már 1917-ben Budapesten született és nem mentek már haza. A családi örökségét eladta és azon vett ugyanúgy erdőt Magyarországon és földet és vett a tatai tó partján egy nyaralót és oda mentek ki az édesanyjával. Anyámék pedig Kolozsvárról menekültek 1944-ben és Szombathelyre mentek, ahol volt két távolabbi nagynénje, két idős hölgy, akiknek nem volt gyerekei, akiktől volt ott Szombathely mellett egy kis kastélyuk. Ők ott tudtak helyet biztosítani anyámnak.

Anyám, hogy hasznosítsa magát önkénteskédet a szombathelyi honvédkórházban, ott találkozott apámmal.

Apámat akkor ő már ismerte innen Kolozsvárról, még leveleztek is de a nagy extra dolog nem volt. Apám ejtőernyős volt és szárazföldi harcban kilőtték alóla a páncélkocsit és megsebesült és odavitette magát a szombathelyi kórházba, hogy ott ápolják, s ott ismerős orvos összehozta őket, így újult fel a barátság és a szerelem, aztán így lettem én.

5. Családja minisztereket és országgyűlési képviselőket adott a nemzetnek. Tehernek vagy ajándéknak tekinti származását?

Egyiknek sem. Ez ilyen kötelezettségekkel járó dolognak tartom én és a testvéreim is. Anyám megérte még az ötvenedik dédunokáját is, tehát mi megtettük a nemzetnek, amit kellett. Apám azt mondta, hogy a családjában természetes volt, hogy a közért dolgoztak, közösséget kovácsolt a politikus.

6. Mikor tudatosult önben, hogy egy történelmi család örököseként mi a küldetése?

Az a küldetés, hogy a közösségért valamit tenni. Ugyanígy van, mondtam, hogy öten vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Én épületgépészetet végeztem, de ami a legfontosabb az a karitatív közösség, ahol kezdtem. Ez a Máltai Szeretetszolgálat Magyarországon- az alapításánál már ott voltam, már előtte is aktíváltam Az, hogy erdélyi családból származom azt a feladatot tartottam magamnak, hogy segítsem az Erdélyben élő rokonaim. Hála Istennek jó anyagi pozícióban voltam Magyarországon és az extra profitomat nem arra költöttem, hogy vegyek egy jobb autót vagy nyaralót, hanem utaztam le Erdélybe és vittem benzint, ajándékot, gyógyszert.

7. Ön Magyarországon született és lakott, de egy erdélyi történelmi család tagjaként mégis erdélyinek számit. Van benne valami különlegesség vagy annyira természetes, hogy fel sem tűnik önnek?

Erdélyinek tartom magam, anyám annak is nevelt és rengeteget is mesélt róla. Sohasem arról mesélt, hogy mi lett volna, ha és sem kastélyokról, meg földekről, de mesélt történeteket. Sohasem szidta sem románokat, sem a kommunistákat. Megtanult románul is és természetes volt neki, hogy több nemzetiséggel kell itt együtt élni, de erős magyar identitásban nevelt minket. Az esti imáknál mindig imádkoztunk az erdélyiekért. Nekünk ez természetes volt, onnan jöttünk, ott voltak a gyökereink. Szamosújvár számomra pluszban kedves hely, mert a feleségem örmény származású, Pattantyús (Pattantyús Ábrahám). Ősei elkerültek aztán a felvidéki Besztercebányára, ahol bányaorvosok voltak, tanítottak az egyetemen. Feleségem nagyapja, Magyarország leghíresebb gépészprofesszora volt, Pattantyús Ábrahám Géza. Az egyetemen, aki gépészetre jár most is az ő könyvéből tanulja az alapokat.

8. Mikor járt először Erdélyben? Hogyan kezdett Erdélybe járni?

Erdélyben 1968-ban voltam először úgy, hogy apám 1963-ban szabadult a börtönből. Öt évig le volt tiltva a közügyekről. Amikor lejárt a tiltása, akkor kaphatott először útlevelet. Utazásunknak az volt a fő oka, hogy Udvarhelyen, Szombatfalván, feltörték a családi kriptánkat, meggyalázták a sírokat. Akkor az esperes értesített minket. Apám akkor írt neki, hogy tegye rendbe és amikor lehet ellátogatunk. Ez volt az első utunk – amikor el tudtunk menni.

Aztán úgy kezdtem el járni Erdélybe, hogy Szabó T. Attila fiaival nagyon jó barátságban voltam, főleg a kisebbikkel, Áronnal. Ő hozott le engem 1972-ben, Kisbányára sízni. Eljöttem és az itteni barátai az én barátaim is lettek. Előtte itt voltunk a feleségemmel nászúton. Lejöttünk vonattal Vásárhelyre, és onnan vitt ide – oda minket Beteg Piku bácsi. Voltunk Szovátán és bungalóba laktunk egy hétig.

A nyolcvanas évek közepén, amikor itt nagyon rossz volt itt a helyzet, volt egy unokatestvérem, Ugron Imre, aki Németországban élt, az sokat járt le ide kiállításokra és mellette hozta a kinti rokonoktól Erdélybe a pénzt és a gyógyszert. Ő akkor már a Málta Lovagrend tagja volt. A nyolcvanas évek végén kitiltották Romániából és akkor én vettem át ezt a munkát. Ezért is figyeltek engem akkor. Addig úgy voltam elkönyvelve a Szekunál, mint egy bolond síző, aki ide jár Kisbányára. Attila bácsinak is intéztem a levelezését a Magyar Akadémiával, mert akkor az tiltott volt. Ő akkor már a Málta Lovagrend tagja volt. A nyolcvanas évek végén kitiltották Romániából és akkor én vettem át ezt a munkát. Ezért is figyeltek engem akkor. Addig úgy voltam elkönyvelve a Szekunál, mint egy bolond síző, aki ide jár Kisbányára. Attila bácsinak is intéztem a levelezését a Magyar Akadémiával, mert akkor az tiltott volt.

9. Tudomásom szerint 1989-ben kitiltották Erdélyből, el tudja mondani az okát?

Ki voltam tiltva Erdélyből, mert máltai munkát végeztem és hordtam a gyógyszereket és pénzt különböző címekre. Aztán a hatodik címnél már megkérdezte tőlem a személy, aki jött utánam autóval Vásárhelytől Kolozsvárig, hogy van még sok címem, mert lejár a munkaideje. Mondtam, hogy ez az utolsó címem, majd figyelmeztetett, hogy 24 órán belül hagyjam el az országot. A határon amikor mentem akkor már fogadtak és jobban átnéztek a szokásosnál. Én akkor is havonta jártam át, de akkor jobban átnéztek, de egy szót nem szóltak. A legközelebb amikor jöttem akkor a román nagyon szép magyarsággal mondta a Romániába való utazása most nem aktuális, kérem forduljon vissza.

10.       Milyen megpróbáltatásokon és zaklatásokon ment keresztül családja a régi rendszerben?

A háború után apámat ötször fogták el és ötször ítélték el. Volt, amikor pár hónap alatt szabadult, mint háborús bűnös nagyon hamar kiszabadult, de jött egy új kormány, azok újra bevitték és újra kihozták. Ezért szoktam azt mondani tréfásan, hogy apám ötször szabadult és öten vagyunk testvérek. Ez majdnem igaz, de én az első börtön börtönbüntetése előtt születtem, de volt olyan testvérem, a Bánffy Miklós felesége, aki, amikor született apám a börtönben volt még. A börtönből azt írta anyámnak, aki fiút akart, hogyha lány lesz ne bánkódjon, hanem azt is nevelje fel rendesen. Végül édesapám véglegesen 1963-ban szabadult.

Mi kitelepítve nem voltunk, mert eleve is kitelepítve laktunk. Volt olyan, hogy éhesek voltunk, de mi nem sírtunk. Valami mindig jutott, mert a falu is segített minket.

11. Tudomásom szerint sikertelenül próbálta visszaszerezni a mezőzáhi Ugron kastélyt, mi volt a visszautasítás oka?

A mezőzáhi Ugron kastély István bácsitól örököltem volna én, csak nem fogadták el a kézzel írt végrendeletét, mert nem láttamozta a jegyző. Elfogadták volna, mint visszaigénylést, de anyám nem akarta. Addig húzta az időt, amig lekéste a visszaigénylési határidőt. Most a legjobb helyen van, a múzeum tulajdonában. Ha visszakaptuk volna, én a múzeumnak adom csináljanak vele valamit.

12. Milyen birtokokat sikerült visszaszerezni? Hol állnak a visszaszolgáltatásokkal?

A visszaszolgáltatásokkal rosszul állunk. Az udvarhelyi Ugron területeket visszakaptuk. Összesen 100 hektárnyi erdőt kaptunk vissza, több helyen. A Madarasi Hargitán, ahol a kabannák és a sípálya van, az a mi területünk, de ott történt valami törvénytelenség és csak a bíróság tudja visszaállítani az eredeti állapotot.

13. A tulajdonosok egy része eladta a visszaszerzett birtokot, másik része pedig megpróbált valamit kezdeni vele. Ön szerint melyik a járható út?

Nem eladni, nem is szabadna nekünk eladni. A kárpótlást egy alapítványba, az Ugron Alapítványa tesszük, amit 2005-ben jegyeztünk be Udvarhelyen és a célja az, hogy segítse az ottani ifjúság nevelési és oktatási törekvéseit. Az a járható út, hogy visszakapni és az ottani közösséget segíteni vele. Szívem szerint hazaköltöztem volna, de a feleségem egy pesti örmény lány. Én az unokaöcseimet rábeszéltem, hogy jöjjenek és dolgozzanak. Lehet, hogy jobban élnének nyugaton, de itt jobban csinálják, amit csinálnak. Gondolok itt a zabolai Mikes fiúkra.

14. Hogyan tekintenek önökre arisztokratákra a mai emberek?

Sehogy. Magyarországon sehogy. Lehet, ha Eszterházyak lennénk máskép néznének ránk. Itt Erdélyben és főleg a Székelyföldön nagy tisztelete van a névnek. Ezt tudomásul kell venni és úgy is kell viselkedni. Nem tartom magamat sem többnek sem kevesebbnek, mint ők. Nekem csak előnyöm származott a Székelyföldön, hogy engem Ugronnak hívnak. A visszaigénylésnél ott nem, de ha elmegyek egy múzeumba, ott egyből tudják, hogy ki fia – borja vagyok. Udvarhelyen megtettük a közösségért, amit tehettünk, a kápolnához építettünk egy székely kálváriát. A mini Erdély parkban is elég aktív részem van, Fazakas Szabolccsal én jóban vagyok, pénzt is szereztem neki a magyar államtól.

15. Milyen a modern arisztokrata? Mivel tölti idejét?

A modern arisztokrata látástól Mikulásig dolgozik. Segíti a közösséget, támogatja az iskolát és az óvodát.

16. Diákjaim tudják, hogy az arisztokrácia sok embernek adott munkát és megélhetést, de azért bennük él egy idealizált kép miszerint az arisztokrata szabad idejében bálokba és vadászatra jár. Mennyire van ez így? Mennyire összetartó az erdélyi arisztokrácia?

Ez egy ideális kép, hogy sok embernek adott munkát. Azért adta a munkát mert ő volt a tulajdonosa a gyárnak, a földnek. Én nem járok vadászni, az öcsém szeret. A vadászat a mai világban vadgazdálkodás. Régebben a bálok és a vadászat társadalmi esemény volt. A vadászat a mai világban vadgazdálkodás. Régebben a bálok és a vadászat társadalmi esemény volt. Ezek voltak az alkalmak amikor találkozhattak. Voltam bálban itt lent Erdélyben, Zabolán, kétszer is, ahol én voltam a rangidős házigazda. Az egyik huszár bál volt, és a Mikes gyerekek nem tudtak eljönni, így felkértek engem. A másik egy máltai bál volt, ott én is protokollmeghívott voltam, mert a magyar máltai lovagok kárpát-medencei delegátusa voltam. Nyolcvan ember tartozott Magyarországon alám. Most a Máltai Lovagrend nagykövetségnek a munkatársa vagyok és már a negyedik nagykövetet szolgálom.

17. A legtöbb arisztokrata jótékonykodik, ahogy ön is. Mesélje el kérem, hogy miből áll az ön karitatív munkája és milyen civil szervezet keretén belül történik ez!

A Máltai Lovagrenden és a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül jótékonykodok. A romániai Máltai Szeretetszolgálat rendszeri felépítésében is segítettem.

18. Milyen tervei vannak? Mit szeretne megvalósítani?

Amit én szeretnék megvalósítani az, hogy a család és az Ugron Alapítvány visszaszerezze a Madarasi Hargitán a hektárt, mert a csúcsig felmegy, ez a székelység teteje. Ez az egyetlen terület a Madarasi Hargitán, ami még a román állam tulajdonában van. Kabannák, sípálya, sífelvonó van rajta. Ha ez visszajön akkor a szó szakrális értelmében a székelység szent hegye lesz.

19. A koronavírus mindannyiunk életét megváltoztatta. Mennyire befolyásolta az ön tevékenységét a járvány?

A koronavírus nem befolyásolta az életem, mert diplomata útlevelem van és azzal mentem és

jöttem. Túlestem a covidon, talán kétszer is, de nem viselt meg nagyon. Fegyelemre neveltek minket, betartottam a szabályokat. Betartottuk a távolságot és volt, amikor ketten voltunk otthon a feleségemmel. Ilyenkor sokszor eszembe jutott a gyerekkorom és tudom milyen a mélyszegénység.

20. Ön szerint milyen vagy milyen kell legyen a jó diák? Ön számára ki a jó diák?

A jó diák talpra esett és fegyelmezett kell legyen. A jó sportoló az jó tanuló is, és csapatjátékos. Én azt gondolom, hogy ez a jó diák.

21. Ön szerint mi a küldetése szórványban a közösségi dolgozónak (legyen az arisztokrata, tanár, lelkész vagy egyéb)?

A szó szoros értelmében jó pásztor legyen, ahogy a Bibliában. Gondoskodjon a nyájáról.

22. Mit üzen a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum diákjainak?

Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a Földet. Anyám azt mondta az unokáinak. Szüljetek minél több gyereket és neveljetek keresztény magyar embereket.

2 Comments

  1. Ka Pál

    Érdekes történet, néhány ellenmondással, esetenként pontatlansággal, tördelési, fogalmazási hiányosságokkal, de érdekes….

Leave a Reply