Egyéb kategória, Magyar történelem, Világtörténelem

A Vöröskereszt története

Jean Henri Dunant a solferinói csata után/Museo nazionale del Risorgimento, Torino

A Nemzetközi Vöröskereszt egy olyan semleges szervezet, melynek fő célja a természet és az ember által előidézett katasztrófák, háborúk áldozatainak a megsegítése.

Megalakulása

Jean Henri Dunant üzletember 1859 nyarán Lombardiába utazott, ahol alkalma adódott közelről is megtekinteni a szárd–francia–osztrák háború döntő ütközetét, a solferinói csatát és elborzadt a látottakra, ugyanis 30-40 ezer sérült vagy halott ember maradt a csatamezőn. Ezt követően Dunant a helyi asszonyok segítségével önkéntes csapatot szervezett, hogy elássa a betegeket.

A csata után szerzett tapasztalatok következtében eldöntötte, hogy létrehoz egy nemzetközi segélyszervezetet, melynek önkéntes tagjai ápolják majd a háborús sérülteket. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon szükségesnek látta egy nemzetközi egyezmény aláírását, amely lehetővé tegye az ápolok semlegességét és védelmét.

Pár évnyi szerveződés után 1863-ban létrejött a Vöröskereszt, melynek szimbóluma fehér alapon egy vörös kereszt (a svájci zászló fordítottja) lett. Egy évvel később, 1864-ben megszületett az első genfi egyezmény, melynek tárgya a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli megsegítése volt. Ezt követően egyre több európai államban létrejöttek olyan önkéntes szervezetek, melyek csatlakoztak a nemzetközi mozgalomhoz.

Az 1877-1878-as orosz török háború alatt a muzulmán államok nyomására a szervezet egy másik jelképet is alkalmazni kezdett, a vörös félholdat. Ez az utóbbi 1929-ben lett hivatalos jelkép.

Izráel 1948-as alapítása után, ebben az országban a vörös Dávid csillagot kezdték el használni, de ezt a jelképet soha sem ismerte el a Vöröskereszt. 2005-ben új szimbólumként elfogadják a vörös kristályt (egy rombusz), amit főleg Izráel és Eritrea kezdtek el használni.

A Magyar Vöröskereszt

1881-ben megalakult Magyarországon a Magyar Szent Korona Országai Vörös-kereszt Egylete, melynek vállalnia kellett azt, hogy a háborúban teljesítsen szolgálatot. Tábori korházakat létesítettek, megszervezték a sebesültek szállítását és az önkéntesek felkészítését. Az utóbbi feladat az egykori Erzsébet Korházra hárult. Az egylet sorsjegyek árusításából szerezte be a működéshez szükséges pénzösszeget.

Az egylet a balkáni háborúkban és az első világháború alatt odaadassál ápolta a sebesülteket, a két világháború között pedig a főutak mentén elsősegély pontokat létesített.

A második világháborúban aktívan részt vett a sérültek ápolásában és a menekültek megsegítésében. A háború után a hadifogjok felkeresésében, segélyezésében és hazaszállításában játszott fontos szerepet.

A kommunizmus által előidézett változások a Magyar Vöröskeresztet sem kerülte el, ugyanis 1949-ben államosították, 1951-ben pedig egészségügyi egyesületté minősítették.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt is kivette a részét a sebesültek ápolásából. Továbbá ugyanekkor levezényelte a nemzetközi segélyszállítmányok és az egészségügyi felszerelések elosztását.

1988-ban a hanyatló kommunista rendszerek által előidézett menekültáradat megsegítése volt a szervezet fő munkája.

A Magyar Vöröskereszt (és a nemzetközi is) tevékenysége mai napig korhű, ugyanis alkalmazkodtak a jelenkor kihívásaihoz.

RJA

Leave a Reply