Egyéb kategória, Épített örökség, Helytörténet, Magyar történelem

A sajósárvári református templom

A sajósárvári református templom/Riti József Attila

Az erdélyi Beszterce-Naszód épített öröksége számos értékeket tartogat számunkra, de ezek egy idegen számára alig ismertek, de ha kitartóak vagyunk és járjuk a megyét igazi gyöngyszemekre bukkanthatunk. Egy ilyen értékes épület a sajósárvári református templom és harangláb. Amint tegnapi cikkemben említettem augusztus végén tettem meg egy kőrútat a megyében és akkor sikerült több műemlék épületet meglátogatni és lefotózni. Sajnos célom nem értem el teljesen, mert számos olyan hely maradt, ahova nem jutottam el, de reményeim szerint a jövő nyáron sikerül majd pótolni mulasztásom.

A Sajósárváron található református templom a XIV. századan, az Árpád-korban épült, de a XV. vagy a XVI. század elején átalakítják és gótikus jelleget kapott.[1]

Sajósárvár lakossága a reformáció idején felkarolta az unitárius vallást, majd később a templom és a közösség is reformátusok lettek.

A tizenöt éves háború alatt, 1603-ban Giorgio Basta tábornok és csapatai feldúlták a falut, melynek következtében alig maradt ember a településen és a templom is romos állapotba került.

A romos templom/Lestyán Ferenc

A templom sorsa nem egyhamar fordult jóra, ugyanis alig 1717-ben javították meg újra, de száz évvel később újra romlott az állapota, 1828-ban meghasadt a harangja, 1838-ban pedig mállani kezdett a vakolat.[2]

A faluban rohamosan csökkent a refomátusok aránya, ezért a templom állapota reménytelené vált.

„Néhány lélek mégis maradt továbbra is, de a templom sorsát megpecsételte az, hogy 1976-ban beszakadt tetőzettel, lehulló vakolattal reménytelenül állott teljesen használhatatlan állapotban.”[3]

LÉSTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000

A reménytelen helyzetbe került templomot az utolsó pillanatban mentették meg, 1992-ben restaurálták, Az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában a templom.

1990 elōtt egy nagy romhalmaz volt .Ebbōl épült újjá Az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában a templom.A Dési Református Egyházmegye papsága évenként egy allalommal Úrvacsorával egybekötött Istentiszteletet tartott.Házigazda a Berétei Református Egyházközség

Gudor Lajos nyugalmazott lelkipásztor

***

Sajósárvár

A település a Sajó bal partján fekszik, nevét a sárból és agyagból épített egykori várától kapta, első említése 1345-re tehető, amikor a bálványosváraljai uradalom tulajdona volt.

Tatár Árpád besztercei régész szerint 1068-ban a falu határában zajlott a Cserhalmi csata, melynek során a falutól keletre emelkedő földvár elpusztult.

1603-ban Giorgio Basta feldúlta a falut és egyetlen egy ember sem maradt a településen, illetve egyetlenegy ház sem.

Kádár József szerint 1700-ban tizenhat lakós és tizenhat ház volt a faluban. A lakosság száma lassan növekedett, 1750-re már 41-en lakták, a XIX. században végén 476-on lakták, de ezekből alig 46-on voltak magyarok. Jelenleg 271 lakosa van a településnek, ezek közül egyetlen egy sem magyar.


[1] LÉSTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000

[2] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye Monographiája, Demeter és Kiss Könyvny., Deés, 1900-1903

[3] LÉSTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000

Riti József Attila

Hallgasd/hallgassa meg a podcastom első epizódját a Spotify vagy a Soundcloud platformokon:

Leave a Reply